Tenyleg szep maradt az ido, ugyhogy egy kis sziesztat kovetoen nekiindultam. Jo nagyot setaltam megint, tobbszor is eltevedtem a Corte Inglésben, de hazatalaltam. Az uzletekben mar egeszen jol el tudok trecselni az eladokkal, ertem amit mondanak, es ami fontos, ok is ertik, hogy en mit mondok.
Vacsoraido elott nem sokkal ertem haza, a maradek idot termeszetesen nyomozos sorozatok megtekintesevel toltottuk. Ezt kovetoen a francia srac es a neni aludni tertek, en meg maradtam, befejeztem a hazit, aztan pedig neztem House-t. Emberek, hogy ez a faszi mekkora paraszt! De nagyokat rohogtem rajta :)
Utana viszont, majd 23:15-tol, izgalmas programot igert be a Calle13: La mano que mece la cuna, azaz A kez amely a bolcsot ringatja. Annak idejen ez volt az egyik alap film, ami miatt megszerettem a thriller mufajt (a masik a Jennifer8). Sajnos nem teletext-es a Calle13, ezert nem tudtam feliratot kitenni hozza, de igy is tudtam elvezni a filmet, es a megertesben az is sokat segitett, hogy a vizualis kontextust mar ismertem (magyarul: lattam mar a filmet).
A mai nap tapasztalatai koze tartozik, hogy a Corte Inglés meg mindig hatalmas, es hogy egyre szebben-jobban beszelek. Csak sikerulne a nyelvvizsga...
Jok legyetek!
Utolsó kommentek